BorÉRT

Losonci Bálint birtokáról Szentesi József borász budaörsi pincéjébe látogattunk el. József szőlői a Velencei-tó környékén találhatók. Amikor találkoztunk, le sem tagadhatta, hogy az utóbbi heteket nem a pincében, hanem a szőlőben töltötte. A járvány okozta teljes leállás miatt a kereskedelem az ő pincéjében is teljesen leállt, de még most sem nyitott meg minden vendéglátóhely, ahol borait megtalálhatjuk.

Érdeklődünk is a szőlők állapotáról, az évjárati kilátásokról. József elmondja, hogy az elmúlt hetek csapadékos időjárása a szőlőnek még nem okozott gondot. A tavaszi nagy szárazság után jól jött az eső, így a frissen átoltott szőlők biztonságosan megindulhattak. A hűvösebb idő a virágzás késését és elhúzódását hozta. Két évvel ezelőtt például június elejére már minden szőlő elvirágzott, idén viszont egyes fajtáknál a virágzás még nem fejeződött be. Ma ugyan még nehéz megmondani, hogy milyen évjárat lesz, mert a szőlő számára a leginkább kritikus időszaknak a szüret előtti időszak számít. Valószínűleg nem kell olyan korai szüretre készülni, mint az elmúlt években.

Szentesi Józsefet több oldalról is ismerhetik a borrajongók. Egyrészt több éves gyakorlata van a kisüzemi pezsgőkészítésben, másrészt számos régi szőlőfajtánk újratermesztésén fáradozik. Több bortermelő ismert pezsgőtétele mögött az ő keze munkája található. Kérdeztük is, hogy mi a véleménye az újraéledő pezsgődivatról. József meglátása szerint a komoly minőséget képviselő pezsgő iránt egyre nő a kereslet. Sok borász vág bele a pezsgőkészítésbe, de ma még ezekre a tételekre az a jellemző, hogy mindegyik borász saját fajtáinak felhasználásával igyekszik ezen a piacon is nevet szerezni. Ma a legfontosabb feladat az lenne, hogy megtaláljuk a pezsgő számára a jó termőhelyeket és az ehhez illő fajtákat.

Ahogy a pincébe betérünk, József szavai úgy válnak egyre lelkesebbé. Már több éve foglalkozik a régi magyar szőlőfajtákkal, a fajták tulajdonságainak feltárásával. Bár vannak világfajtái, mégis, akik a pincéjébe térnek, azok inkább a kísérletekkel, az új ízekkel ismerkednének szívesen. Külföldi látogatói is egyértelműen a régi fajták borainak értékét és érdekességét emelik ki szívesen. A régi fajtákkal folytatott több éves kísérlet eredményeként megállapítható, hogy igazi meglepetések és komoly jövő a vörösbort adófajták terén mutatkozik. Ezek képesek olyan gyümölcsös, fűszeres jegyeket hordozni a jól ihatóságuk mellett, melyektöbbnyire hiányoznak a jellemző magyar fajták boraiból. A fehérek esetében elég jó a választék, ott a régi fajták nem tudnak akkora újdonsággal bemutatkozni. A jövőben így József inkább a vörösbort adó fajtákra fogja a hangsúlyt helyezni.

Ma ezeknek az új fajtáknak még kevesen szavaznak bizalmat, noha több mértékadó külföldi szakember is komoly jövőt jósolt ezeknek. Ennek ellenére a fiatal borászok szívesenbíznak a régi fajtákban. Losonci Bálinton kívül többen is rendelkeznek már ültetvény nagyságú területtel, amelyekből néhány év múlva megjelenhetnek az első kereskedelmi tételekis. Csókaszőlő, Fekete muskotály, Tihanyi kék, Laska, Purcsin– csak néhány a régi fajták nevei közül. A szaklapok évek múltán vajon ezekről a fajtákról is fognak elismerően írni? Több borász már próbálkozik, hogy ez így legyen.

A pincéből kifelé jövet a borokat még mindig szinte a szánkban érezzük. József a Mátrai borvidékre irányít vissza bennünket a Centurio Szőlőbirtok és Borházba, Ludányi Balázs családi gazdaságába. Szívesen térünk vissza erre a borvidékre, ahol egyre több kísérletező kedvű, fiatal borásszal találkozhatunk.

Egészségünkre!