BorÉRT

Nagy várakozással érkeztünk meg a tavaszi Balatonhoz, ahol a várt nyüzsgés helyett most a táj békés csendje fogadott bennünket.  Tudjuk, hogy most otthon a legjobb, de a csalogató napsugarak, a mindenütt nyíló virágok illata komoly csábítást jelentenek. Lassan itt a fehérborok ideje, így ha nem is valóságosan, de legalább virtuálisan folytathatjuk bortúránkat. A Figula Pincészet egy ízig-vérig családi pince Balatonfüreden, ahol komoly fehérborok születnek. Itt minden feladatot a család végez, abból a filozófiából táplálkozva, hogy a bor addig a családé, ameddig minden fázisához közük van.

Jánossal, Mihály testvérével találkoztunk a pincénél, aki éppen otthoni teendői után érkezett a megbeszélt délutáni találkozóra. Felesége televíziós szerkesztő, így a mostani időkben ő is nagyon elfoglalt. A családi munkamegosztás most úgy alakul, hogy János kel a gyerekekkel, és együtt van velük délelőtt, majd a délutáni váltás után fog hozzá a saját feladataihoz. A pincészetben végzendő munkái mellett az ELTE doktoranduszaként készül a magyar barokk prózáról szóló doktorijára. Szabad idejét igyekszik minél jobban kihasználni a tudományos kutatásra.

A családnak a vendégek fogadása szinte már a vérében van, hiszen évente 6-8 ezer ember fordul meg náluk, és bár többen foglalkoznak a csoportokkal, így is 50-60 csoport vezetése jut egy évben Jánosnak. Az ő területe az idegen nyelvű szakmai csoportok fogadása, bár ahogyan fogalmazott, a Figula Pincészetben mindenkinek jár a szakértőket is megillető figyelem, hiszen a bor megérdemli, hogy minden fontos elhangozzék róla. A jelenlegi helyzet különösen nehéz, hiszen a kapcsolatokat csak virtuálisan lehet építeni és  kevés a személyes találkozás.

A fiúk apjuktól komoly örökséget kaptak. Ahogyan ő fogalmazott, a szőlő minden nehézséget túlél, így nekik is bizakodóan kell a jövőbe tekinteniük. Több generáció szőlőben és a pincében végzett munkája áll mögöttük, nem ez lesz az első nehézség, amivel szembe kell nézni. Most még úgy látják, hogy a jövőre vonatkozó terveiken nem kell változtatniuk, bár a megpróbáltatások végét még ők sem látják.

A gyerekek nevelése mellett természetesen fokozottan koncentrálnak az aktuális feladatokra, hiszen az idei évben is komoly és izgalmas alkotómunka vár rájuk. Ahogy minden gyermek születésének emlékét egy bor őrzi, úgy a család legifjabbja is megkapja első örökségét. Simon bora egy Kékfrankos lesz, amelyet még 2016-ban, születése évében telepítettek egy olyan helyre, amelyet nagy munkával az erdőtől kellett visszafoglalni. Köves, szőlőt próbáló terep, ahonnan az idei évben lehet majd az első teljes termést leszüretelni. Most is a termőhelyet kifejező bor elkészítésére törekszenek, így a termés nem fogja meghaladni az egy kilót tőkénként. Egy régi álom válhat valóra, azzal, hogy a kínálatban megjelenik a Kékfrankos.

Fehérborért jöttünk, és vörösborral búcsúzunk Jánostól, de nem kell messze mennünk, még maradhatunk a Balatonnál, hogy bekopogjunk Jásdi Istvánhoz.

Egészségünkre!