Csopakról nem kellett messze mennünk, hogy megérkezzünk Somlóra, a Somlói Vándor Pincébe. Itt Kis Tamás fogadott bennünket. Kérdezzük is Tamást, honnan a név. Ahogy elmondta, Somlóra nem egyenesen vezetett az út. A budapesti tanulmányok befejezését követően Egerben gyakorolta a mesterséget a St. Andrea borok készítésével, de a varázslatos Somló már akkor is várta, igaz még csak hobbiból. Az első kereskedelmi tétellel a fogyasztók 2012-ben ismerkedhettek meg, és a bor már abban az évben szakmai elismerést kapott.
2014-től Tamást a hegy szeretete és a borkészítés öröme mellett a munkája is teljesen ide köti Somlóhoz is, ezért ide is költözik. Nagy lelkesedéssel beszél 2017-ről, amikor a kis birtok mérete már elérte az 5 hektárt, külföldi megrendelések is érkeztek, és nemzetközi elismerés is öregbíthette a még szárnyait bontogató pince hírnevét. Azóta a biobor készítéssel is megismerkedtek, amelyhez az igazi ösztönzést kislányuk megszületése jelentette.
Tamás a pincében azzal folytatta, hogy az elmúlt évek sem teltek eseménytelenül, hol egy kedvezőtlen évjárat, hol a jég szólt bele a tervekbe. „A jelenlegi helyzet is ilyen, csak most nem a szőlőt érte a baj, hanem az értékesítést. Mivel az értékesítési feladatok lecsökkentek, így talán még alaposabban elmélyültünk a szőlőink legkifinomultabb művelésében.” – mondta Tamás. „Új utakat nem keresünk, talán a helyi eladások, pincei rendezvények, azok, amiket erősíteni fogunk, ahogy erre lehetőség lesz.” A legfontosabbnak azt tartja, hogy a meglévő partereinkkel együtt találják ki, hogy mit tehetnek, a további eladások érdekében. „A kereskedőinknek ehhez minden segítséget meg szeretnénk adni, ez közös érdekünk. Együtt vagyunk a bajban, együtt is kell átmenni rajta.”- mondja Tamás.
Így folytatja: A szőlőben nem állhat meg a munka a korlátozások ellenére sem. A pincében izgalmas dolgokkal készülünk, most kerül palackba két mikrotétel, a Kabar 2019 édes, illetve a Celli apátsági pince mellől egy rendkívül egyedi, igazi Somlai.
A borok készen vannak, és ahogy Tamás fogalmazott, most a leginkább az hiányzik, hogy a barátokkal újra koccinthasson, újra láthassák egymást és beszélgethessenek egy jó bor mellett.
Még érezzük szánkban Somló ízeit, ahogy kilépünk a 150 éves pince ajtaján, amikor Tamás Szekszárd felé mutat. A szekszárdi Schieber Pincészetet ajánlja nekünk. Szekszárdon már ugyan jártunk, de azért Somló ásványos, vulkáni karaktere után jól fog esni Szekszárd gyümölcsös karaktere. Megyünk is, mert ilyen élményekből soha nem elég. Gyertek velünk legközelebb is!
Egészségünkre!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
