BorÉRT

Meglepődve tapasztaltuk, hogy az első járványügyi korlátozások óta már egy év telt el. Sok tapasztalatot szerzett mindenki ezalatt az idő alatt. Sajnos sok tragédiát, szomorú helyzetet is meg kellett élnünk. De azt is tapasztaltuk, hogy a lezárások, a korlátozások bizony hozhatnak nem várt, pozitív fordulatokat is, amelyek adnak némi vigaszt ebben a nehéz helyzetben. Új gondolatok születnek, a megállás kikényszeríti a dolgok mélyebb összefüggéseinek keresését, az új felfedezések irányába indulást.

Ezeken a kérdéseken gondolkodtunk, visszaemlékezve az elmúlt évben tett utazásainkra. Most olyan borászcsaládhoz készülünk, melynek a gyökerei Rátkán nyúlnak vissza a mélybe. A szülők művét a gyerekek veszik át, akik szívesen folytatják a megkezdett munkát. Így érkeztünk meg Árvay János családi birtokára, ahol János fogadott bennünket. A szőlő bizony már várja a gazdáját, lassan újraéled a természet, új évjárat indul. János az elmúlt évben a korábbiaknál is több időt töltött a szőlőben. Borkóstolók, személyes találkozások hiányában a szőlő kapta meg a szabaddá vált időt. Vajon a szőlőnek is jó-e, ahogy műveljük? – teszi fel a kérdést nekünk is János, aki mögött több évtized évjáratai sorakoznak. A szőlőnövényt kímélő, segítő szőlőművelést, a jobb talajélet feltételeit bizony még ma is keresi, hogy a szőlő is jól érezze magát, szívesen és örömmel teremje meg a termését, hogy jókedvű bort készíthessenek belőle. János nagy tapasztalattal tud jó bort készíteni, ezért ma már arra törekszik, hogy boraik a minőség mellett ezt a jóérzést is képesek legyenek sugározni. Boraik élvezeti értékének abból abból kell fakadnia, hogy mindenki jól érzi magát a készítésük és a fogyasztásuk során egyaránt, és a szőlő is elégedett. A család szőlőinek János csak a szükséges kezelést szeretné megadni, ami ugyan több kézimunkát, odafigyelést igényel a szőlőben, de unokája is megállapítja, hogy vegyszerszag helyett jó illatok terjednek egy-egy kezelés után szőlőben, köszönhetően a felhasznált növényi alapanyagoknak, főzeteknek.

Bár ez a fajta szőlőművelés nem olcsóbb, mégis ezzel a szemlélettel bennünk is létrejön az egyensúly – teszi hozzá János, hogy mégis miért éri meg mindezt így csinálni. A szőlőről a pince irányába, a borokra terelődik a szó. János a közeljövő izgalmas terveit meséli: hamarosan kereskedelmi forgalomba kerül első pezsgőjük, amely a borvidék közösségi feldolgozójában készül. A 2020-as évjáratú birtok furmint is kész a palackozásra, így az is hamarosan a borkedvelők poharába kerülhet.

János elismeri, hogy nem az online világ a számára kényelmes közeg, de az új helyzet új hozzáállást is igényel. Évszázados szokásokat változtat meg a lezárás. A személyes kapcsolatok jelentették a családi vállalkozás kereskedelmi kapcsolatait eddig, hangsúlyozza János. Boraink helyben, vendéglátós ismerettségeken, sommeliereken keresztül jutottak el a fogyasztókhoz. A rendszeres vásárlóinkon keresztül találtak új borszerető közönséget. Most az online értékesítés kihívásaival kell szembenézniük, melyben már nem az övé a főszerep. Angelika lányom tudja, hogy mit kell csinálni ebben a térben. Ebben a felgyorsult világban én a tapasztalatom átadásával tudom segíteni a következő generációkat, ezért sokat mesélek az unokámnak, aki ezt szívesen hallgatja. János inkább a lassabb tempót szereti, többet szemlélődni, megérteni az élet mélyebb működését, megtalálni az örömöt a mindennapokban.

Tokaji utunk a Villányi borvidéken fog folytatódni, ahol Gere Attila pincészetébe látogaunk majd..

Egészségünkre!