BorÉRT

Mindig izgalmas, ha egy borvidékre több szemszögből, különböző termelők nézőpontjából tudunk rátekinteni. A borászok egymásnak adott stafétájának köszönhetően a Tokaji és a Szekszárdi borvidékek mellett a Villányi borvidékre is a többi borvidéknél nagyobb rálátásunk lehetett eddig. Most ismét Villányban vagyunk, ahol Gere Attilát, a borvidék egyik meghatározó személyiségét látogattuk meg. Attila éppen nemrég született unokájának látogatásából érkezett vissza a birtokra, ahol a megszokott nagy forgalom helyett most csak a birtokon dolgozókkal találkozhattunk.

Ha nincs a munkavédelmi támogatás, akkor a Crocus Hotel negyven dolgozóját már el kellett volna küldenünk, kezdi Attila a jelenlegi helyzet bemutatását. Itt mindent a bornak kell eltartania, abból van a tényleges bevételünk. A hotel egy erős marketing eszközünk, hogy az ide látogatók számára meg tudjuk mutatni, hogy nekünk a bor mit jelent. Azon kívül, hogy a birtokon mindennek azt a minőséget kell képviselnie, amit borban elképzeltünk, fontos, hogy ezek a kiegészítő tevékenységek is eredményesen működjenek. A tavalyi évhez hasonlóan most is a szállodai dolgozók járnak ki a szőlőbe segíteni a szőlőmunkásoknak, hogy az állásuk megmaradjon. Most már ők is érzik, hogy a szőlőművelés munkája ugyanolyan fontos, és meg lehet abban is találni a szépséget, ahogy az ő munkájukban is, fejti ki Attila a pandémiás időszak egyik érdekes tapasztalatát.

Ahogy a szőlőben sétálunk, látjuk a sok új telepítést is a Kopárban. Azt a döntést hoztuk, hogy megújítjuk az első telepítésű, ma már idősebb ültetvényeinket. Vannak olyan területeink, ahol a tőkehiány már jelentősebb, pótolni is nehéz, így inkább a teljes felújítás mellett döntöttünk. A magas minőségű, prémium kategóriás boraink fogyása most lelassult. Az éttermek, szállodák, turisták nem viszik ezeket a borokat, utal a piaci helyzet átalakulására Attila. Alapboraink viszont jól fogynak, így ez adja az alapját a bevételünknek, tevékenységünk zavartalan folytatásának.

Beszélgetésünket a pincében folytatjuk. Attila mutatja, hogy az elkövetkező évekre még bőven maradt készlet a prémium borokból, így az új ültetvények termőre fordulását van idő megvárni. Fontos, hogy megbízható ültetvényháttérrel dolgozzunk, mivel az amúgy is alacsony termésmennyiséget csak ilyen ültetvényekről lehet gazdaságosan biztosítani. Nálunk a prémium kategóriába készített boraink esetében 35-40 hektoliter a maximális terméshozam hektáronként. Ezeknek a boroknak a készítését csak úgy engedhetjük meg magunknak, ha van egy gazdag és megbízható alapbor választékunk, amely széles fogyasztói kör számára elérhető. Az elmúlt egy évben erre a kínálatra támaszkodhatott a birtok.

Attilát néhány szóban kérdezzük a borvidék jövőjéről is. Villány az elmúlt évtizedekben megtalálta az útját. Hosszú, több eszközt is magába foglaló útkeresés volt ez. Tudjuk, hogy a borvidékünknek nem a világpiac meghódítására kell törekednie, hiszen a borvidék borainak 90%-a belföldön fogy el, de lehetünk az a fűszer, amelyet a fogyasztók akár külföldön is szívesen keresnek. Ezt megtestesítheti a Cabernet franc. Az évente a fajta köré szervezett konferenciánk mindig megerősít bennünket abban, hogy ennek a fajtának itt helye van. Olyan többletet tudunk a fajtához adni, mellyel a borvidék kiemelkedhet. Más fajták esetében ilyen kedvező lehetősége nincs a borvidéknek. Attila kiemeli még, hogy a borvidék jövője szempontjából fontos döntés volt az is, hogy a marketinget a következő generációnak, a fiatal borászoknak a kezébe adják. Mi seniorok ehhez már nem értünk, ezért meg kell bíznunk bennük, akik hamarosan átveszik örökségünket. Döntöttünk erről néhány éve, és jól működik.

Attila még marasztal bennünket a borvidéken és javasolja, hogy nézzünk be Szemes Józsefhez. Szívesen teszünk eleget kérésének.

Egészségünkre!