BorÉRT

Szeretjük, ahogy az élet egyik borásztól, egy élettörténettől a másikig sodor bennünket. A tavasz utolsó napjait még Villányban töltjük, mert Kiss Gábor egy olyan borászt javasolt felkeresni, aki szintén az idei év Borászok Borásza cím öt legjobb várományosa között van. Ipacs Szabó Istvánról van szó, akinek a neve a Vylyan Pincészettel forrt össze. Nevével a birtok palackjain is találkozhatnak a Vylyan borok fogyasztói. Az Ipacs-Szabó név azonban egy ideje a saját birtokának borait fémjelzi. A Vylyan csapatában eltöltött 22 év után István ez év tavaszától a saját birtokán folytatja munkáját „főállásban”.

Az Ipacs Szabó birtok szombat délutánonként van nyitva azok számára, akik a szőlő és a bor iránti hivatását, borait szeretnék megismerni. Az egyik legszebb panorámával megáldott villányi pincéhez érkeztünk. István és az igazi délvidéki táj fogad bennünket. Itt az ember ég és föld között érzi magát. A saját birtok kialakítása 2009-ben kezdődött, mesél a kezdetekről. „Amikor először itt jártam, éreztem, hogy nekem itt dolgom van, ezért nem csak pénzt, hanem energiát és időt is szántam rá a Vylyan mellett. Természetesen egy váltás soha nem könnyű, főleg ennyi év után nem” - folytatja, miközben még a szabadság adta első élményekkel most ismerkedik: „ebédelhetek otthon, több időm jut a négy gyerekünkre, vissza tudok venni a fordulatszámból”.

„Más a lépték egy százhúsz hektáros birtok után egy kéthektáros borászatban, de most úgy érzem, mintha repülnék” – folytatja István. „A birtokom indulásától kezdve az volt a célom, hogy itt minden a kezem munkáját tükrözze, a metszéstől a borok értékesítéséig. Szeretek a szőlőben dolgozni, kijelölni az utat, amelyen a palackos borig eljutok. Kis birtokként nem is lehet más a cél, mint a legjobb borok elkészítése a borkedvelők és a gasztronómia számára. Az alapok elkészültek: szőlőültetvény, feldolgozó, palackozó, megvan az irány és a piac is” – mutatja be az eddig elért eredményeket. De hátravan még sok munka. A birtokon a látogató megnézheti a szőlőt, a pincét és megkóstolhatja a végeredményt, nem utolsó sorban pedig gyönyörködhet a lába előtt elterülő tájban. István szeretné a vendégfogadás feltételeit megteremteni, fejleszteni.

István személyesen fogadja a vendégeket, mert fontos számára a személyes kapcsolat. „Szeretném megőrizni a pincészet személyességét, s hogy annak minden szegletét jól ismerem. Két hektárnál nagyobb szőlőterület nem szeretnék, mert már elveszíteném a léptéket, amit magam győznék. Munkacsúcsok idején azért elkél a segítség, hogy mindennel időben végezhessek, de döntően a borok minden egyes palackja az én kezem lenyomatát hordozza”, mesél két tétel között a jövő terveiről István. „Érzem, hogy a cabernet franc-nal van dolgom, folytatja a 2019-es évjáratot rejtő boroshordókra mutatva. Ez az évjárat lehetőséget ad arra, hogy egy válogatás, igazi csúcsbor születhessen belőle, olyan, amire a boraimmal ismerkedők felkaphatják a fejüket. Már vártam erre az lehetőségre, amely különös harmóniát tartogat. A most forgalomban lévő 2017-es és 2018-as évjárat után ez a birtok csúcsbora lesz - ha el nem rontom - és a birtok jellegéből az „Ég és föld között” nevet fogja kapni.

Csendben nézzük a tájat, és átengedjük magunkat a napfény, a csend, a látvány és a borok élményének. Egymásra nézünk, és értjük, amit István keres: ez több mint bor, több mint borkészítés. Utolsó kérdésünk töri meg a csendet: melyik borászhoz nézzünk be? István régi jó barátjához, Liptai Zsolthoz irányít bennünket, aki szintén jelöltje a Borászok Borásza szakmai díjnak. Megyünk Pannonhalmára, az Apátsági pincébe.

Egészségünkre!