BorÉRT

A tavaly tavasszal indított sorozatunk során még egy alkalommal sem sikerült a Soproni borvidékre eljutnunk. A Fertő-tó, Sopron és környéke még szőlők nélkül is az elbűvölő helyek közé tartozik, de tudva azt, hogy itt jó borélményben is lehet részünk, még izgalmasabbá teszi túránkat. Most végre eljött az idő, hiszen a Soproni borvidéken is van számtalan olyan borász, akihez szívesen benéznénk. Luka Enikő különösen ilyen, akitől nemcsak borokat, hanem kedves gondolatokat és szívből jövő szavakat is kapunk. A Borbonbon teraszukon találkozunk, ahol most van folyamatban egy látványos teraszbővítés.

Nagy tervünk, hogy itt újra sok ember tartsa kezében a borospoharakat, haraphassanak egy jót, vidám beszélgetéssel teljen meg a terasz. Ehhez terveztük a teraszt bővíteni, de a járványhelyzet arra kényszerített bennünket, hogy most félbehagyjuk – kezdi Enikő a nehézségeket bemutatni. Nagy öröm számunkra, hogy hűséges, segítőkész vásárlóink vannak, ahogy egyik borász kollégám fogalmazott: nekünk nem vásárlóink, hanem mecénásaink vannak. A járványhelyzet miatti bezártság nemcsak gazdasági nehézséget okoz, hanem egyre többek mentális egészsége is megérzi ezt a szorító helyzetet. Mindenki már nagyon várja, hogy ki lehessen mozdulni. Én szeretek biciklizni, amikor csak tehetem, biciklire ülők és tekerek, teszi hozzá, utalva arra, hogy neki mi a gyógyszere.

A beszélgetést a szőlőben folytatjuk. Enikő szeretné, ha az időjárás ismét hasonlítana a korábban megszokotthoz. Télen legyen hideg és hó, amit a szőlő is meghálál, ne pedig tavasszal – mondja Enikő. Tavaly a Turánt nagyon megviselte a májusi fagy. Hamarosan itt a tavasz, amikor a háromhektáros birtokon a pótlást kell elvégezni az ültetvényekben. Az időjárás változása azért tartogat pozitív hatásokat is: az utóbbi években érett, komoly minőséget adó alapanyag kerülhetett a pincébe, teszi hozzá Enikő elégedetten.

Szép látvány a pincében hordókban pihenő bor, folytatjuk látogatásunkat a pincében. Az almasav bomlás befejeződött, a boroknak leginkább nyugalomra van szükségük, mondja Enikő. Nagy segítség a borkészítésben a tizennyolc éve a családot segítő osztrák bortanácsadó, aki mindig jön, ha jótanács kell. A legszebbek a Kékfrankosok, ez a fajta áll Enikő szívéhez a legközelebb. Évről-évre nagyon szép arcukat mutatják, mondja Enikő lelkesen. A hordóból kóstolva virágos, parfümös, teljesen egyedi ízjegyek mutatkoznak. Ez a Kékfrankos elbűvölő világa, mutatja be Sopron fő fajtáját Enikő.

Kifelé menet büszkén mutatja a tavaly elkészült bortrezort, ahol az édesapja által készített borok méltó helyre kerülhettek. A borászat továbbra is kisléptékű maradt, ahol a kézimunkának mindenhol nyoma van. Ez figyelhető meg a szőlőben, a pincében, de a vendéglátásban is. Ha nincs járvány, akkor heti egy nap kitárt szívvel várják a vendégeket, mert egy napra a család apraját-nagyját össze lehet hívni, hogy segítsenek a vendégek körül. Enikő 80 éves anyukája is kiveszi a részét a feladatokból, amikor ez biztonságos. Nálunk minden palack számít, minden palackban egy történet van, amit személyesen adunk át, érzékelteti Enikő azt a fogadtatást, melyben vendégeik részesülhetnek.

Minden évben, nőnapon találkoznunk mi női borászok, hogy egy jó pohár bor mellett meg tudjuk osztani egymással a gondolatainkat. Ezért szeretném, ha utatokat egy meghatározó női borásznál folytatnátok. Így küldött minket Enikő tovább Villányba, a Vylyan Szőlőbirtok és Pincészethez, ahol Debreczeni Mónikához fogunk bekopogtatni.

Egészségünkre!