BorÉRT

Badacsonyt elhagyva egy olyan borvidékre értünk, ahol még sorozatunk során nem jártunk. A Bükki borvidék ma nem éppen a borfogyasztás fő sodrában van, ezért is vártuk izgalommal, hogy mit hoz az élet. Zsolt a miskolci Avason várt minket a pincéjénél, ahol közel ezer hasonló kis pince található, emlékeztetve az ide érkezőket, hogy valaha itt komoly boros élet volt, és amelynek újra élesztésén nem csak Zsolton kívül többen is dolgoznak napjainkban.

Zsolt büszkén vallja magát miskolcinak, ezért sem volt kérdés számára, hogy a Bükki borvidéket válassza borászati vállalkozásának helyszínéül. Mindennapjait nem csak a bor tölti ki, hanem családja is: felesége és négy gyermeke. A szőlőből jövet a pincénél találkoztunk, ahonnan a gyermekekhez sietett tovább.

Borásznak lenni egészen bizonyosan egy egészen más gondolkodást igényel, de Zsolt ezen a gondolatmeneten még csavart egyet és olyan útra lépett 2013-ban, amely csak az övé: járatlan, felfedezni való és kockázatos, ha a lényegét szeretnénk összefoglalni. Cserszegi fűszeres, Zweigelt és Medina szőlőfajtákból a borvidék adottságait felhasználva készít csúcsborokat a csúcsgasztronómiának. A sokak számára csak az üzletek alsópolcairól ismert szőlőfajták Zsolt kezei között alakulnak át a Michelin-csillagos éttermek kedvelt tételeivé. Ebben a metamorfózisban részt vesz többek között a szőlőhéj, a finomseprő, no meg a hordó. Csak néhány eszköz Zsolt kezében, hogy a fajtákból olyan bort mutasson nekünk, amelyet azelőtt még soha nem kóstoltunk. Anna Luca és Lou Lee nevű csúcsborai neveit lánygyermeke ihlette. Mi más ez, ha nem szerelem!

Élvezettel hallgatjuk és ízleljük azt, amit Zsolt kísérletező kedve eredményezett eddig. A nem tipikus szőlőfajták mellett nem megszokott borkészítési eljárások egymásra épülése során kerülnek palackba a tételek, amelyből évjárattól függően 10-15 ezer palack készül egy évben. A szőlő az idei évben már minősített bioültetvényből kerül a pincébe, ahol szintén a természethez közeli eljárásoké a főszerep. A borhoz ezért nem kerül adalékanyag, de kénből is csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges, esetenként még annyi sem.

Zsolt szerint a bio minősítés leginkább a hazainál nagyobb a fogyasztói tudatossággal rendelkező külföldi piacok számára jelent értékes tartalmat. Az országhatáron kívüli piacok még lassan épülnek, egyelőre a cél az, hogy elérjék a teljes termelt mennyiség 10%-át. A hazai, elsősorban budapesti, főként külföldiek által látogatott csúcsgasztronómiában a jó áron kapható, különleges tételeknek van piaca.

Ez az értékesítési lehetőség ugyan most teljesen leállt, de Zsolt nem csak néhány hónappal számol. Meg van győződve arról, hogy az egyedi mindig meg fogja találni a fogyasztóját. A Bükki borvidéknek van jövője, amelynek építését minden tudásával és tapasztalatával segíteni fogja, hogy az a mainál ismertebb és elismertebb lehessen.

Ha valaki kedvet kapott egy kiruccanásra a Bükki borvidékre, az ezek után igazán érthető és nem lehet véletlen. Nekünk is nagy élmény volt letérni a járt útról, hallgatni egy kalandort. Zsolt biztosított bennünket arról, hogy legyen még hasonló élményünk, ezért útunk következő állomásának a Mátrai borvidéket ajánlotta, ahol Losonci Bálint borászatába fogunk ellátogatni.

Egészségünkre!