BorÉRT

Tokaj nem enged bennünket. Utunk során egyik tokaji borász küld a másikhoz, mi pedig hűségesen és töretlen lelkesedéssel járjuk a borvidéket. Tokaj ma téma, amit abból is érzékelünk, hogy minden tokaji borásznak határozott véleménye van a borvidék kívánatos jövőjéről. Itt a múltat és a jövőt kellene a jelenbe eredményesen integrálni. Legnagyobb múlttal rendelkező borvidékünkön a hagyományok tiszteletben tartása éppoly nehéz, mint az eredményes piaci jelenléthez a jövőbeli utat megtalálni. Szepsy István, Gizella Pince, Balassa István, Demeter Zoltán, Homonna Attila, Bott Judit, Berecz Stéphanie, Tokaj Pendits, Árvay János – náluk jártunk az elmúlt másfél évben, s közben megismerhettük véleményüket a borvidékről. Érdemes mindet újra olvasni és elgondolkodni rajta.

Sándor harmadik generációs borász a családban, aki a családi örökség továbbvitele mellett alkalmazott borászként is dolgozik, ahogy ezt elődei is tették. A nagypapa uradalmi vincellér volt, míg édesapja szőlészként dolgozott, és pályafutását az Oremusnál fejezte be 2006-ban. Sándor nem a hagyományos borászatok működési elvét követi, így nála nincs egy olyan hely, ahová borturistaként betérhetnénk. Ezért Sárospatakon, egy borbárban találkoztunk, ahol előre egyeztetett időpontban lehet vele és boraival találkozni. Főállása mellett az öthektáros szőlőbirtok művelése és a borok készítése teszi ki szabadidejét. A családi örökségből származó negyed hektáros területen, ami a birtok legkülönlegesebb része, a tőkék már nyolcvan évesek, és még mindig jó termőállapotban vannak. Ezen a területen már több éve figyeli és nyilvántartja az összes tőkét, és ennek megfelelően szedi a szaporítóanyagot az új ültetvények telepítéséhez.

 Az általam elképzelt borminőség eléréséhez szükséges borászati technológia a családom számára még elérhetetlen, így a megtermelt szőlőt bérmunkában, más pincészeteknél dolgozzuk fel, érleljük hordóban és palackozzuk – avat be a Serpens Borászat nem mindennapi működési elvébe. Az első saját bortétel 2015-ben született. A szélesedő borkínálat mellett Sándor szőlőt is értékesít, de azt ő is belátta – más tokaji szőlőtermelővel együtt –, hogy bogyót termeszteni nem kifizetődő. Csak szőlőt akkor éri meg termeszteni, ha van eladható aszúszem is. Ugyanakkor az édesborok piaca jelenleg korlátos. Sándor csak nagyon komoly, összehangolt promóciós tevékenység esetén tudja elképzelni, hogy a borvidék édesborai iránt lényegesen nőjön a kereslet, így a szőlőtermelők hosszabb távon is a pénzüknél legyenek. Ezért bármilyen támogatást meg kellene előznie a promóciós támogatásoknak.

Előkerül a beszélgetésünk során Sándor Tokaj Dry bora, amely Furmint, Hárslevelű, Sárgamuskotály házasításából készült, és amelyet mindennapi fogyasztásra ajánl. A borvidéknek szüksége van olyan bortételekre, amelyek a termőhely jellegzetességeit hordozzák, ugyanakkor elérhető áron, jól fogyasztható struktúrában kerülhetnek a fogyasztók elé. Természetesen az ő portfóliójában is helyet kapnak a dűlőszelektált tételek a Somos és a Király-hegy, illetve egy hat puttonyos aszú is a 2017-es évjáratból. A piaci keresletre válasz a 2020-as évjáratú Dry, amely most gyöngyözőborként kerül forgalomba. A borvidék legújabb trendje alapján Sándor is megmutatja magát pezsgő kategóriában, így hamarosan megismerhetjük 2019-es évjáratú Serpens Brut tételét is.

Nagy lelkesedéssel beszél az idei évjáratról, az idei évben is fog aszú készülni. A szélsőségektől sem mentes, aszályos időjárás segített abban, hogy a magas cukortartalom mellett magas savakkal érkezzenek be a szőlők a pincébe. Szerinte a borvidék akár a klímaváltozás nyertese is lehet. Azzal, hogy a szüret gyakorlatilag egy hónappal előbb kezdődik, mint harminc évvel ezelőtt, jobban biztosított az aszúszüret lehetősége.

Tokaj csak az aszúbora tekintetében büszkélkedhet világhírrel, de kommunikációban a borvidék még messze elmarad ettől. Sándor sajnálja, hogy az elmúlt évtizedekben az útkeresésben a mindenkori borvidéki vezetés gyors, az átmeneti időszakot figyelmen kívül hagyó döntéseket hozott, amelyek így sok ellentétet szültek a borvidéki szereplőkben. Egyéni útkeresések helyett itt lenne az ideje, hogy a borvidék borainak alapos piaci helyzetét megismerjük, és erre alapozva megkeressük a mindannyiunk által vállalható közös nevezőt.

Sándorral szinte belefeledkezünk a jó borok melletti beszélgetésbe. Jó érzésekkel hagyjuk el most a borvidéket, hogy egy teljesen új területre látogassunk. Vár minket Sümeg, ahol a Palotapicében Egly Márk borásszal fogunk beszélgetni.

Egészségünkre!