BorÉRT

Tokaj megkerülhetetlen, beszélni kell róla, sokat, sokaknak. Tokaj az a borvidék, amelyet meg kell ismerni, el kell benne mélyedni, hogy érthetővé váljon az örökség, a termőhely, a szőlőfajták, az ember és a jövő. Eddigi látogatásaink a borvidéken olyan borászokkal hoztak össze bennünket, akik számára Tokaj a borvidéken és a boron kívül többet jelent. Egyfajta felelősséget jelentett számukra az is, hogy Tokaj mellé az ő nevük is felkerül a borospalack címkéjére.

Ezeken gondolkodva érkeztünk meg a Dorogi Testvérekhez, ahol Dorogi István várt minket. A pince felé haladva István elmondta, hogy a tokaji borászoknak, így az ő vállalkozásuknak is nagyon különlegessé vált ez az év. Nemcsak a járványügyi helyzet adta fel a leckét, hanem az évjárat is. A szüret idején lehulló csapadék elmosta a nagy ígéretekkel induló aszús reményeket. Az utolsó hetekben már csak komoly válogatással lehetett a termés egy részét megmenteni. Az idei évben nem fog a pincénkben aszúbor készülni, teszi egyértelművé a helyzetet István. A gondos válogatás eredményeként a megmentett aszúszemek most lehetőséget adnak arra, hogy első alkalommal készüljön náluk száraz szamorodni. István hangsúlyozza, hogy nem lesz könnyű feladat, mert a száraz szamorodni sok termelő fejében még mindig a maradékból készült borként él. Nem csoda, ha a fogyasztók csalódtak ebben a bortípusban. István az élesztőhártya alatt készülő változatával tervez piacra lépni, mert biztos abban, hogy a gasztronómiában van igény erre a tokaji borra is. Mi is kíváncsian várjuk Tokaj e rejtett kincsének újrafelfedezését.

A Dorogi Testvérek a természetes borok készítését tűzték ki célul. A jövőben is ezt a vonalat kívánják erősíteni, tovább csökkentve a hozzáadott anyagok mennyiségét. István megerősítette, hogy ezekre a borokra itthon ugyan még kicsi a kereslet, de határozott növekedés figyelhető meg. A boraikat fogyasztók gyakorlatilag szájról-szájra adják a pincészet borairól szerzett élményeiket. Így alakult ki az elmúlt évek során egy olyan fogyasztói közönség, amely ebben a nehéz évben is biztosította a keresletet boraik iránt. István azt is kiemelte, hogy akik a boraikat keresik, azok az átlagnál is kíváncsibbak a bor szülőhelyére, a készítési módjára, az évjárat sajátosságaira. Ezeket a fogyasztókat nemcsak a borok érdeklik, hanem a mögötte álló pincészet és borász is. Stabil fogyasztói bázist jelentenek, akikre ezekben a nehéz időkben is számítani lehet.

Jól is jött a pincészetnek a megnövekedett kereslet, mivel az export gyakorlatilag leállt. A Dorogi-borok a fogyasztóikat belföldön korábban sem a kereskedelemben találták meg. István szerint a kereskedelem számára legtöbbször nem értelmezhető a bor ára mögötti minőség. A Dorogi Testvérek a több mint 20 évvel ezelőtti indulásuk óta a bio mellett a legmagasabb minőség elérésére törekszenek. A kettő együtt jelentős kézimunka ráfordítást igényel, úgy, hogy csak kevés termést hoznak a pincébe a folyamatos válogatás és a kitűzött minőségi szempontok érvényesítése érdekében.

(Fotó: wineartculture.hu )

A pince félhomályában a borvidék legjavát kóstolva felvetődik bennünk a kérdés, hogy István vajon hogyan látja a borvidék jövőjét. A saját birtoképítéséhez hasonlóan a külföldi kapcsolatok széleskörű kiépítését tartja fontosnak a fejlődés szempontjából. Tokaj a világ borkedvelőinek borvidéke. Itthon az átlagosnál nagyobb borismerettel rendelkező, igényes fogyasztókra lehet építeni, akikkel személyesen kell a kapcsolatot tartani. Tokaj most ismét válaszút előtt áll, de a borvidék nem egységes abban, hogy merre induljon el. István a minőségben látja a kitörési pontot. Szerinte a Tokaj névvel nem szabad olyan bort adni a fogyasztónak, ami a borvidék egyediségét és értékét nem képviseli. Kellenek az alapborok, amelyek könnyedek, gyümölcsösek, de elegáns borok, de minőségben itt sem szabad kompromisszumot kötni. A száraz boroknak magas minőséget, termőhelyi jellegzetességeket kellene tükrözniük. Jó lenne egy egyszerűbb tokaji termékválaszték, melyben ezen kívül a szamorodni, a csúcson pedig az aszú kapna helyet. A világ számára Tokajt a szamorodni és az aszú teszi teljesen egyedivé, beazonosíthatóvá.

Ezek után nem is kérdés, hogy István borvidékről elhangzó édes szavai után nem mehetünk még más borvidékre. Bodó Judithoz irányít bennünket. Megyünk is szívesen, mert női borásznál még nem jártunk tavasszal indított túránk során.

Egészségünkre!