BorÉRT

Biztosak voltunk abban, hogy Szentesi József budaörsi pincéje után nem véletlenül kell a
Mátrai borvidékre visszatérnünk. A nagy borvidék kis pincéi számunkra is meglepő
izgalmakat és érdekességeket rejtenek. A gyöngyöstarjáni Centurio Szőlőbirtok sem a nagyok
közé tartozik; egy háromhektáros családi pincészet. Korábbi pincejárásaink tapasztalatából
merítve Ludányi Balázzsal már jó előre egyeztettünk a látogatásunkról.
Balázs örömmel jött a szőlőből a pincéhez. Az utóbbi hónapok nagy előnyei közé sorolta,
hogy a szőlő megkaphatta a megérdemelt törődést, kevesebbet csörgött a telefon, és a
család is többet lehetett együtt. A lassabb életmód a Karácsony hangulatát hozta vissza. Bár
az eladásaikban ők is megérezték a válságot, ugyanakkor az is kiderült, hogy számos hűséges
vásárlóra számíthatnak a nehéz időkben.

Ahogy elindultunk a pince felé, Balázs elmondta: 2009 óta a szőlőben és a pincében is arra
törekszenek, hogy megalkossák a fogyasztók által is jól beazonosítható Centurio borstílust.
Szakítottak az addig meghatározó mennyiségi termeléssel és a minőségben keresték az új
kifejezésmódot. Ehhez saját maguk számára kidolgoztak egy házon belüli minőségbiztosítási
rendszert. Az egyedi karakter kialakításához az ültetvényen maguknak kell minden munkát
elvégezniük, és a szőlő érettségi állapotához igazodva, akár 20 szüreti időpontban is a szőlőt
a pincébe vinni. Ez évről-évre sok kézimunkát, újbóli kockázatvállalást és törődést igényel a
szőlőben. Ahogy Balázs fogalmazta, a dűlő, a borász és a szőlő évjárattól függő összhangját
szükséges megtalálni minden évben. A bortengerből kitűnni csak úgy lehet, ha a kis családi
pincék megtalálják azt az utat, amelyen nekik kell járniuk. Ez a saját út a saját stílus
megteremtésének az útja. A minőségre érzékeny fogyasztó ugyanis erre kíváncsi, az ilyen
egyediséget keresi.

A borok bemutatását Balázs azzal kezdte, hogy pincéjükben az egyes tételek egymás mellé
vannak rendelve, nem egymás alá vagy fölé. Mindegyik tétel megérdemli a törődést és
figyelmet. Az egyes tételek karakterét és a szükséges borászati munka irányát úgyis az
évjárat fogja kijelölni. Ehhez igazodnak a szürettel is. Balázs annyiban igazítja ki magát, hogy
a vörösborok talán nagyobb szerephez jutnak. A Cabernet franc-nak és a Kékfrankosnak jó
termőhelye a Mátrai borvidék. Az északibb, kissé hűvösebb termőhely nagy savpotenciált ad
a bornak, amely így hosszan eltartható és érlelhető lesz. A vulkanikus talaj képes a fajtának
azt a nagyságot megadni, amelyet tőle elvárunk. A fehérborok közül Balázs a Hárslevelűt és a
Sárgamuskotály fajtákat emelte ki. A Hárslevelű a 2019-es évjárattal tört át egy olyan
minőségi küszöböt, amelyet korábban nem tapasztalhattak a fajtától. A borvidék leginkább
illatos szőlőiről ismert, azokra büszke. Ezt a spontán erjesztett Sárgamuskotály hűen és
egyedien tükrözi, ahogy illatában a rózsára, rózsaolajra emlékeztető diszkrét illatokat nyújtja.
Ehhez persze kell az is, hogy az ültetvény kellően idős legyen és a tőkék gyökerei minél több
talajréteget legyenek képesek átjárni, ezzel is újabb és újabb ízjegyeket adva a borhoz.

Utunk során nemcsak a borokat, hanem Balázs szenvedélyes szavait is ízlelgethettük.
Feltöltődve hagytuk magunk mögött a pincét, hogy utunkat Tokaj irányába vegyük, ahol
majd a Gizella Pincébe fogunk benézni.
Már várjuk az új élményeket.
Egészségünkre!