Pincebarangolásunk során már jártunk a Tokaji borvidéken, a Szepsy Pincében, mégis örültünk annak, hogy útunk ismét egy tokaji pincébe vezetett. Tokaji borásszal találkozni mindig izgalmas és megtisztelő, hisz Magyarország legismertebb, világhírű borvidékére lépünk be, ahol mindent más mértékkel mérnek. A borvidék elhivatott borászai pontosan tudják azt, hogy tokaji borásznak lenni egyben küldetést is jelent. Ezzel az izgalommal és várakozással készültünk találkozni Szilágyi Lászlóval, a Gizella Pince tulajdonosával.
László éppen egy kiszállítás ügyeit intézte, amikor megérkeztünk hozzá. Első kérdéseink szokás szerint az elmúlt hónapokra vonatkoztak. Megtudtuk, hogy az elmúlt hónapoktevékenyen teltek a szőlőben. A mezőgazdaságban a vírus nem tudja olyan gyorsan átírni a hétköznapokat. Egyelőre a birtok termelését sem kell újra gondolni, bár az éttermek leállása jelentős bevételkiesést jelentett az utóbbi időben. Átalakultak a piaci csatornák, és ezzel lendületet kapott az az új értékesítési irány, mely szerint a pincészetnek a végfogyasztókkal többet és gyakrabban érdemes kommunikálnia a könnyebb a közvetlen értékesítés érdekében. Az internet minden kereskedelmi partnerüknél komolyan felértékelődött, így a kereskedelem új iránya ígéretes jövőt ígér a Gizella Pince számára is.
Ahogy a pince felé haladuk, felmerül bennünk a kérdés, ahogy minden Tokajért rajongó fogyasztóban, hogy hogyan alakulhat a borvidék jövője. László számára ezek a kérdések a napi bevételre is meghatározóan hatnak. A borvidék neve ma már nem nyitja meg az étteremtulajdonosok, kereskedők, fogyasztók pénztárcáját. A Tokaji borvidék is versenyben van a fogyasztókért a gyorsan változó piacon, ezért elengedhetetlen a folyamatos fejlesztés, a fogyasztói ízlés megértése, a minőség növelése. A borpiacon az egyik legnehezebb feladat az ár növelése, ezért a minőség növelése lehet egy 19 hektáros családi pincészet kitörési pontja.
Ott motoszkál bennünk a másik klasszikus, borvidékkel kapcsolatos kérdés, hogy Tokaj jövőjét a száraz, vagy az édesborok fogják-e jelenteni. László nem egyszerűsítené le ennyire a dolgot. A borfogyasztók igénylik a jól iható, megfizethető, tartalmas borokat. Ez a fogyasztói igény jellemzi a legnagyobb számú fogyasztói tábort. A Gizella Pince erre az igényre egy új házasítással szeretne reagálni. A legnagyobb palackszámban olyan Furmintból és Hárslevelűből készített alapborral kíván válaszolni, amelyben egy kevés maradékcukornak is helye van. Ez nem jelenti azt, hogy a bor ne lenne száraz. A kellő mértékű sav mellé társított maradékcukor a bor kedvességét, jobb fogyaszthatóságát teszi lehetővé. A szüret időpontjának jelentős a szerepe, hogy a bor alkoholtartalma ne legyen túl magas. A három település több dűlőjéből származó szőlők a borvidék több talajféleségének előnyös tulajdonságait viszik a 24-30 ezer éves palackszámban készülő tételbe. A hordónak ebben a borban nem szánnak szerepet, mert cél a frissesség és üdeség megőrzése. A fogyasztói visszajelzések igazolták a pince új irányvonalának helyességét.
László azt is megerősítette, hogy a borvidék kínálatában továbbra is helye van a száraz, nagy testű Furmintoknak is, de ezek fogyasztói jóval kevesebben vannak. Évente néhány ezer palacknyi kereslet mutatkozik a száraz dűlőszelektált Furmintok iránt, amelyekhez a szőlő az öreg tőkékről származik. Hasonló a helyzet a borkülönlegességekkel is, amelyeknek a legnagyobb fogyasztói tábora külföldön található. Ezeket a borokat ma nem lehet eladni kóstoltatás nélkül. Ígéretes piacoknak számítanak a Skandináv országok és Ázsia, ahol az édesborok iránt még mutatkozik jelentősebb kereslet. A Tokaji aszú ma is a világ legjobb borai közé tartozik, de erről a potenciális fogyasztóknak is tudniuk kell. A minőség elismerése nem kérdés, ha a kóstolásig eljutnak az igényes fogyasztók. A Gizella Pincében édes szamorodni és aszú készül néhány ezer palackkal évente. Ezeknél a boroknál alapvetés, hogy a legnagyobb gondossággal, reprezentatív minőségben készüljenek. Figyelembe kell venni azt is, hogy aszús év nincs mindig. A 2014-2016-os évek nem ilyenek voltak, de az azt követő, utolsó három év viszont igen. Most a 2018-as borkülönlegességek kerültek a piacra. László reméli, hogy az éttermek újra megtelnek élettel, és újra megnő a kereslet a boraik iránt.
A pincéből kifelé jövet László elmondja, hogy bízva a jövőben folytatják a korszerűtlen ültetvények átalakítását, újratelepítését, amelyhez ma megfelelő támogatások érhetők el. Az új ültetvények termését is az alapborokban fogják felhasználni. területbővítésben már nem gondolkodnak, hiszen fontos a birtok átláthatóságának megőrzése és kézben tartása. László még marasztal bennünket, hogy maradjunk a borvidéken és látogassunk el Balassa István pincéjébe. Mi örülünk annak, hogy a borvidéken maradhatunk, mert maradtak még kérdéseink.
Egészségünkre!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
