Még tavasszal, amikor bakancsot húztunk és poharat vettünk a kezünkbe, hogy elinduljunk meglátgatni a borászokat, nem gondoltuk, hogy borvidékről-borvidékre járva ilyen élményekben gazdag felfedezéseink lesznek. Nem csak a bor íze maradt meg emlékként bennünk, hanem a borászok zamatgazdag gondolatai is a szőlőről, a borról és az életről. Érdekes, hogy hasonló izgalommal várjuk az utolsó kérdésre a választ, vagyis, hogy hova menjünk tovább.
Több tokaji pince után, folytatva a vulkanikus vonalat, Badacsonyra tértünk vissza, Váli Péter borászatába, ahová Balassa István küldött bennünket. Péter éppen egy hosszabb borkiszállítást követően értük el, hogy benézhessünk szőlőjébe, pincéjébe, vendégházába. Szívesen mutatja meg azokat a helyeket, melyek a tavaszi újranyitást követően most újra vendégekkel teltek meg. Nagy a sürgés-forgás a borteraszon, hiszen most többen jönnek, mint tavaly ilyenkor. Hiányzik ugyan a külföldi vendég, de az élénkebb belföldi forgalom valamelyest pótolja a kiesést.
Péter bizakodó. Ha ez az erős indulás a Balatonon folytatódhat, az a korábbi forgalomkiesést gyorsabban csökkentheti. Amikor tekintetünket a szőlő felé fordítottuk, Péter már nem tudott ilyen jó hírekkel szolgálni. Bár a korábbi évek nagyon korai szüretéhez képest az idei évben hagyományos szeptember közepi, végi szüretre készülnek, azonban addig még sok munka van a szőlővel. Péter szőlői organikus művelésűek, felszívódó szereket nem használnak, a gyomirtó pedig a kapa náluk. A sok eső gyakrabban hívja ki a csapatot a szőlőbe: nagy kihívás egészségesen megőrizni a szőlőket ilyen időben.
A gondos kezekért hálás a szőlő, különösen akkor, ha nem várnak tőle nagy mennyiséget. Gazdájukkal együtt készülnek arra, hogy a termőhely és a fajta legjobb arcát mutathassák meg. Péter a kényes királykisasszonynak tekintett Kéknyelűre és Budai Zöldre a leginkább büszke. Kéknyelű boruk nem csak a hazai csúcséttermek kedvelt tétele, hanem külföldi, igényes éttermek fogyasztói is szívesen adnak egy nagyobb összeget, hogy ehhez a különlegességhez jussanak. Péter hisz abban, hogy Magyarország is képes arra, hogy ne csak friss, néhány évig izgalmas borokat töltsön az igényes fogyasztók poharába. A járvány például lehetővé tette azt, hogy a 2018-as évjárat tételei még ne fogyjanak el, így volt ideje a bornak, hogy minden szépségét magára öltve mutatkozhasson be.Péternek sikerült a Budai Zöld virgonc savai fölé kerekedni. Az alacsony alkoholtartalom mellett izgalmas, élvezhető savstruktúrával olyan ízeket tudott ezzel megmutatni külföldi, igényes fogyasztóknak is, amely a borpaletta kevéssé ismert oldalát tárhatta fel.
Péter engedi a szőlőt a pincében kibontakozni. Borai héjon is eltöltenek valamennyi időt, hogy a legtöbb borkedvelő számára eddig ismeretlen ízekkel gazdagodjanak. Szürkebarát boruk ezt színével is szembetűnően adja vissza: rosé színe már palackbontás előtt kíváncsivá teszi fogyasztóját. A héjból származó tanninoknak köszönhetően kevesebb ként kell használni, ami már egyre több fogyasztónak szempont.
A pincéből kifelé jövet Péter elmondta, hogy Magyarország magas minőséggel, a hazai fajták újrafelfedezésével képes újra helyet foglalni magának a világpiacon. Magyarország lehet izgalmas, ha belátjuk, hogy a mennyiség növelése helyett egyre inkább a minőségre kell a hangsúlyt helyezni. Lehet saját utunk, amelyhez minden eszközzel rendelkezünk.
Péter Heimann Zoltán szekszárdi pincéjébe irányított minket, így egy hosszabb fehérboros útszakasz után ismét vörösbort fogunk kortyolni.
Várjuk az új élményeket.
Egészségünkre!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
